Folytatódnak a folyó dolgok

Ha már tegnap elkezdtem, muszáj tudósítanom a FOLYtatásról. Itt a dél, és még csak 3 öltözésen vagyunk túl. Ez pozitívum a tegnaphoz képest.

Viszont.

Reggel Misi belekakilt a bilibe. Egy rendes, emberes adagot. Boldog voltam. Mindenki boldog volt. De tényleg legjobban én, megúsztam egy kakiból kivakarást, ruhából kimosást, átöltözést, stb.
10 perc múlva viszont Misi úgy döntött, hogy tölt magának teát. Miről engem nem kérdezett meg. És egy liter - szerencsére cukor nélküli - teát locsolt szét magán és a szőnyegen... Így az öltözést nem úsztam meg. Gergő felhívta rá a figyelmet, hogy sokkal jobban jártam, mintha fordítva történt volna - ti. a teát öntötte volna a bilibe, és a szőnyegre kakilt volna. Ebből a szemszögből figyeltem innentől fogva a nap további eseményeit.

Bőszen pisiltettem tovább, mígnem olyan fél10-10 tájban sikerült mégis összetojnia magát. Szerintem direkt. Nem hiszem, hogy volt neki a reggeli adagból ítélve, direkt gyártotta erre a célra. Szóval nem úsztam meg. Innentől fogva - ez volt a 3. öltözésünk ma - egészen fél12-ig sikerült megúsznunk az öltözést, ez rekord. Ezt ellensúlyozandó viszont megszerezte a tálkába kitöltött fasírtból kisült zsírt és vakarékot, amit a holnapi húsleves alá szántam. Ezzel elérte, hogy ha deréktól lefelé nem is, de onnan felfelé át kellett öltöztetni. És kimosdatni.
Jól a fejembe kell vésni, hogy a gyerek ezennel feléri annyira a konyhapultot, hogy a széléről biztonsággal megszerzi a dolgokat. Ez mai tudomány.
Elismeréssel tartozom azonban irányában: rendes gyerek, mert nem a padlón locsolta széjjel, ahogy megszerezte, hanem szépen odavitte az asztalhoz, és ott töltögette a(z üres) kompótosedénybe és vissza. Meg az asztalra és magára.

És elismeréssel tartozom magamnak is, mert nem borultam ki.