2. bölcsis nap, és kiscicák az oviban

Megvolt a második napunk is, Misi sokkal többet játszott egyedül - értsd én ülhettem a szobában a széken többnyire, de nem mindig -, és nyitottabb volt. Tipikusan megfelelt a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út klisének, ugyanis ahogy bementünk leült és benyomott két kis kakaóscsigát, amit az egyik gyerek hozott. Nagyon tetszett neki, hogy több kicsivel ülhet az asztalnál. Aztán 9kor reggeli volt, és még abból is evett, meg rengeteg teát ivott. Még kérni is kért teát. Sőt, reggeli alatt kiültem a folyosóra, és igazán hősiesen ott üldögélt az asztalnál, dörgölte a szemét, és nagyon látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát, de tartotta magát. Csak aztán valaki hozzá szólt, és még oda is ment, hogy kínálgassa, és ettől aztán kiakadt, és egy jó fél óráig megint rám ragadt. Aztán volt torna is, és ott már úgy is egyensúlyozott, hogy nem az én kezemet, hanem a gondozónéniét fogta, és mikor 10-kor mondtam, hogy akkor menjünk haza, egyszerűen és határozottan rávágta, hogy nem. Úgyhogy maradtunk még 5 percet. Akkor aztán újra szóltam, kézenfogott, és elindultunk ki. Aztán az ajtóból visszaszaladt, megfogta a babakocsit, amit tologatott, a helyére vitte, és jött, hogy mehetünk. Kapott is egy nyuszis képet, mert olyan ügyes volt :)
Remélem mehetünk holnap is, mert kicsit váladékozik a szeme, de volt már ilyen, hogy másnapra elmúlt. Hátha most is. Jó lenne. Nagyokat bólogat, hogy jó volt, és hogy menjünk. Szóval mennék...

Bölcsi után hazaugrottunk a kiscicákért, és vittük be őket a nagyok ovijába. Ott most állatok hete van. Benn van az egyik óvónéni kiskutyája, van süni, teknős, gyűjtöttek mindenféle kukacokat, bogarakat, állatos játékokat játszottak, állatosokat rajzolnak, állatos képeket, újságokat vittünk be, a nagyok ma elmentek az ÁllatSzigetre. Mi pedig bevittük egy órára a 6 kiscicát. Kicsit bízom benne, hogy így gazdájuk is lesz majd :) Kicsit féltem, hogy majd nagyon nyúzzák a cicákat, de nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Szemmel is tartottuk őket, de a kezdeti 5 perces lelkesedés után nagyon békésen és óvatosan bántak velük. Nagyon nyávogós cicák egyébként, ha emberhangot hallanak, borzasztó nyávogásba fognak, de úgy 10 perc után már békésen kuksoltak a gyerekek ölében. Néha azt hiszem, hogy élvezik a nyaggatást, hiszen így Réka nem is tud megfeledkezni róluk...
Mikor megjöttek a nagyok, nekik is jutott még egy kis cicázás, Réka rohant hozzám, könnyes szemmel, amit beléptek a kapun, hogy megvan-e mind a 6. Valahogy, amennyit lehetett, mindig be is gyűjtött belőlük, hiába mondtam neki, hogy 10 perc múlva ő fogja mindet az ölében majd az autóban, nagyon nehezére esett odaadni, főleg Aranyfelhőt :) Úgy nevezte el az egyiket :)

Az a kisfiú pedig, aki az első napokban Nándiba belekötött, egészen megváltozott attól, hogy a kiscica a kezében abbahagyta a nyávogást. Megbabonázta. Talán ez a legjobb szó. Ő egy nehéz eset kisfiú, nehezen teremt kapcsolatot, és félnek tőle a gyerekek, mert mindenkitől elvesz mindent. És attól, hogy volt nála egy cica, csatlakozni tudott a többi cicás gyerekhez, és azok egyenrangúnak tekintették, a nem cicásoknál különbnek érezte magát, és közösségben volt. Amikor el kellett jönnünk, és elvették tőle a cicát  - nem adta, mondanom sem kell - nagyon kiborult. Mondtam az óvónéniknek is, neki is, hogy eljöhetnek hozzánk játszani a cicákkal ovi után is, és pár hét múlva az övé lehet az egyik, csak az anyukával kell egyeztetni. Remélem sikerül, mert nagyon látványos volt a változás, nagyon jót tett neki.

Az ÁllatSzigetet egyébként nagyon élvezte Réka, nagyon sokat tanultak, jó kis nekik való program volt. Láttak vörösiszapból mentett birkát is :(

Szóval ezek voltak a nap eseményei. Haladunk előre. Remélem :)