Nemjó

Ma próbáltam otthagyni Misit. A következménye, hogy fél óra alatt háromszor bepisilt, és pelenkát adtak rá végül a felhatalmazásommal. És végigsírta a fél órát. Holnap hosszabban próbálkozunk. Előre utálom. De akar menni, és érti, hogy holnap is ott fog maradni, nélkülem. Csak biztos nehéz neki is.
De mindenkinek szüksége van arra, hogy normális legyek. Máshogy nem tudom, hogy tudnánk megoldani, egyre leharcoltabb vagyok, egy hónapja egyik betegségből a másikba esek, és lassan nem tudok aludni a fáradtságtól, nincs kedvem semmihez, régebben legalább örömmel főztem, most az is egyre inkább kötelesség.  A derekamon van egy fájós anyajegy, azzal sem jutok el hetek óta a bőrgyógyászatra, és a hátam is fáj megint egy ideje, pihenni kéne.
Az otthonsegítős alapítvány nem válaszolt, talán csak azért, mert a nyári szabadságolások közepén írtam, a nagycsaládos egyesületbe belépéshez szükséges további infókat is nemrég kaptam meg, pedig júliusban postáztuk a belépési nyilatkozatot... Mindegy, nehéz nekem úgyis segítséget kérni, nagyon nehéz, nem veszem rá magam újra. Nekifutunk ennek a bölcsinek, aztán ha nem megy, akkor marad a bizalom. Mert nagyobb terhet úgysem kapok, mint amit elbírok. De egyenlőre úgy gondolom, hogy még nem tettem meg mindent.